A magyar orientalisztika legjelesebb képviselője Kőrösi Csoma Sándor, de rögtön utána Vámbéry Ármin nevét kell megemlíteni. Az idén ünnepeljük 185. születésnapját. Vámbéryt a turkológia, a törökség tudomány egyik alapítójának is tekinthetjük.

Regényes élete többféle szerepben is megmutatja őt: álruhás dervisként, elismert politikai elemzőként vagy éppen az angol korona beépített embereként. Londonban nem csak a tudóst tisztelték benne, az Oszmán Birodalom szakértőjét, hanem a diplomatát is, aki útjai során titkosszolgálati feladatokat látott el. Vámbéry Ármin diplomata és kém volt?

Vambery Armin keleti kutato

„Míg más diák játékkal töltötte idejét, és bohóságainak élt, én már akkor gyönyörűségemet leltem útleírások, vitézi játékok és könnyebb történeti munkák olvasásában.

A könyv nekem nemcsak barátom és a nyomorúságban való vigasztalóm volt, hanem néhanapján elűzte az éhességemet is, mert a fölhevült képzelődés nemcsak lelkemet táplálta, hanem testemet is”

– írta Küzdelmeim című visszaemlékezésében.

Oroszellenessége

Gyermekként tanúja volt annak, amikor az orosz csapatok 1849-ben megjelentek, és haláláig a cári Oroszország hatalmi törekvései ellen munkálkodott. Ő volt az utolsó európai tudós, aki még az orosz megszállás előtt járta be Közép-Ázsia kánságait. A kor a politikai eseményei a „Nagy Játszma” körül forogtak: orosz és brit érdekek ütköztek.

A Brit Birodalom aggodalommal figyelte az oroszok közép-ázsiai terjeszkedését, féltette legértékesebb gyarmatát, Brit-Indiát. A kis muszlim kánságok csak a hatalmi pozíciók megszerzése szempontjából voltak fontosak. A cári Oroszország még a kutatókat sem engedte erre a területre, Stein Aurél sem kapott hosszú ideig kutatási engedélyt Afganisztánba, mert korábban a briteknek dolgozott.

Vámbéry Kelet-kutatása


Vámbéry Ármin Törökországban és Perzsiában tett utazásai jelentik a hazai Kelet-kutatás alapját. Egyben a kor külpolitikai szakértője is volt, akinek véleménye sokat számított, rangos újságok közölték cikkeit, angol, német, és ritkábban francia nyelven. Londonban adta ki a „Közép-ázsiai utazás” című munkáját angol nyelven. A Királyi Földrajzi Társaságban tartott előadásokat. A tudósnak sorra jelentek meg cikkei, politikai elemzései, a magyar mellett angolul, németül, néha franciául publikált.


Nem szabad elfelejteni, hogy útjai során mennyi fontos hírt továbbított. Olyan területről, ahová európai utazó nem igen merészkedett. Így már látszik az is, hogy a brit megbecsülés nem teljesen önzetlen! Használták, amíg szükségük volt rá, majd engesztelhetetlen oroszellenessége egy idő után már nemkívánatossá vált. Amikor a politikai széljárásban az angol-orosz diplomáciát inkább már a barátságosság jellemezte, a Habsburgok pedig éppen elragadták Boszniát a törököktől, már nem volt oly nagy szükség rá.

Vámbéryt a hírnév nem kábította el


Az egykori dervist váratlanul hírneves és divatos emberré vált. Ugyanakkor nehéz őt elképzelni világfiként.

„Ázsia közepéből, vagyis a régi műveltség és a szörnyű barbárság egyik szélsőségéből, beleestem a nyugati és új műveltség másik szélsőségébe”

– írta. Nem is maradt ott sokáig… A kortársai oly nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak magyarázatot találni, csak csodálkoztak: miért nem maradt Angliában az ott olyannyira elismert és ünnepelt tudós. Ő maga ezt a választ adta minderre:


„…kietlenül érintett, sőt egyenesen visszariasztott a tömegeknek az az örök sietsége, mohósága, versenyfutása, az a kétségbeesett tusa és küzdelem a dicsőségért és gazdagságért…”


Vámbéry hindukkal és mohamedánokkal egyaránt levelezett, tudós könyvei sorra jelennek meg, az érdemrendek is gyarapodtak. Az ázsiai népekkel kapcsolatban megjegyezte:


„a keleti ember egész lelki világában, de családi életében is uralkodó vonás a nyugalom, a szemlélődésre való örök hajlandóság.”

Vámbéry éleslátó megfigyelőként ezt írta:


„Az ember nem érti, hogy hittérítőink hogyan és mi jogon igyekeznek meggyőzni az ázsiai népet vallásának tévedéséről… Az iszlámnak, a buddhizmusnak vagy a brahmanizmusnak semmi része sincs abban, hogy Ázsia hanyatlásnak indult, és szabad prédája lett a hódításra éhes Európának.”


Vámbéry Ármin a keleti nyelvek magántanára


1865-ben a Pesti Királyi Tudományegyetemen a keleti nyelvek magántanára lett. Kinevezése nem volt teljesen visszhang nélküli. Voltak, akik nehezen fogadták el a diplomával nem rendelkező utazót, hiszen még érettségije sem volt, autodidakta módon képezte magát.

Vámbéry Ármin kelet kutató

Ő mindezt annak tudta be, hogy zsidó származása és református felekezetbe lépése miatt néznek rá ferde szemmel a katolikus egyetemen. Nyugalomba vonulásáig tanított, itt alapította meg a világ első turkológiai tanszékét. Növendékei között felfedezhetjük a későbbi orientalista tudóst, Germanus Gyulát is.

Összefoglalás


Nemcsak a néprajz és a tudomány területén voltak barátai. Jókai Mór a túlvilágra a Bibliát, Shakespeare-t és Vámbéry könyveit vitte volna magával.

„Önnek, Uram, regényírónak kellene lennie!” – mondta neki Charles Dickens."

Amikor Arany János már a Magyar Tudományos Akadémia titkára volt, Vámbéry pedig az egyetem professzora, Budapesten gyakran találkoztak, s beszélgettek Duna-parti sétáik közben. Elképzelhetjük a két nemes jellemű embert, akiknek sok közös gondolata lehetett. Vámbéry világnézeti vallomásnak is beillő gondolata Küzdelmeim című munkájában olvasható:


„Szépnek, fenségesen szépnek csak azt a tudatot lehet mondani, hogy bár a legkisebb dolgokban is, szolgálatot tettünk az emberiségnek.”

 

Joomla SEF URLs by Artio