Leveles Zoltán írása

Félremagyarázhatatlan jelenetekkel találkozni egy-egy hindu templom szobrai között. Mégis fontosnak tartom, ha más nem, legalább a jogot fenntartani arra, hogy nem minden az, aminek korlátolt felfogóképességünknek első pillanatban tűnik. Eléggé abszurd és megmagyarázhatatlan, a mai ember számára, hogy mit keresnek a hindu szentélyek körül ezek az erősen erotikus, esetenként férfi és női egyesülést ábrázoló szobrok. Az Indiai Archeológiai Intézet, a nyugati kritikusok, a spirituális réteg, a papság és a köznép határozatlan véleményei közel sem találkoznak.

Indiai erotikus szobrok

Az egészen egyszerű, falusi megközelítés olyan hiedelemre is megengedi alapozni az erotikus jeleneteket, hogy az erotikus szobrokat tartalmazó templomokba még sohasem csapott bele a villám, ezért faragták oda őseik ezeket a bizonyos jeleneteket. A papság egy része úgy gondolkodik, hogy a templomba lépés előtt (ti. ezek az ábrázolások nem a templombelsőben, hanem a főbejárati kapun kívül eső részen találhatók) próbára teszi a híveket. A kevésbé komolyak leragadhatnak, ha tiszta istenszeretet helyett az érzéki élvezet elcsábít.

Mások szerint az erotikus szobrok a híveket segítik és figyelmeztetik, arra, hogy a világi örömöket hagyják a templomon kívül, vagyis az Isten felé vezető úton nincs helye az érzéki élvezetnek. A templom, jelképesen a szívünk, legyen a tiszta meditáció és önátadás helyszíne.

Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a szexualitás fogalma az óind társadalomban nyilvánvalóan más jelentőséggel bírt, mint nyugaton a XX. sz. közepében megtörtént un. szexuális felszabadulás óta. Indiában egyfajta természetességgel viszonyultak a nemiséghez. Ahogyan a csuklás vagy a tüsszentés, úgy a szexualitás is az élet velejárója. Egyszerűen: az élet forrása. Ezért nem kell feltétlenül pornográfiát látnunk az erotikus ábrázolásban. A művész ábrázolja az élet történéseit, a születést, az öregséget, a halált, akkor miért ne ábrázolhatná a fogantatás pillanatát is? Próbáljunk elvonatkoztatni kissé a szexualitásról alkotott modern felfogástól.

Hozzáteszem, nem lehetek biztos ezekben a gondolatokban, hiszen én sem voltam ott, amikor ezek a szobrok készültek... Csupán objektív módon igyekszem fejtegetni a jelenséget. Azt is érdemes még megfontolni, hogy a hindu tanítás alapja éppen az önmegtartóztatás, de legalábbis a nemi ösztön házasságon belüli szabályozása, ezért nem igazán volna logikus, ha az erotikus ábrázolásnak világi jelentése volna. Megjegyzem, hogy egyszer sem találkoztam még erotikus ábrázolások előtt zavartan kuncogó hinduval. Valami mély meggyőződéssel áldoznak a hindu jelképrendszer nyugati ember számára ma már félreérthető ábrázolás előtt.

Ha pedig jelképekről beszélünk, akaratlanul is eszünkbe jutnak a magyar népköltészetben használatos allegóriák és szimbólumok: ahogyan a lósiratók a magyar népdalban legénybúcsúztatók, a madár a lelket jelképezi, hasonlóan, a Földi szerelem az Isten iránti rajongás jelképes ábrázolása. Végezetül még egy gondolat az erősen nőies ábrázolásokkal kapcsolatban. Az óind kultúrában a nőiesség azonos az anyasággal. A női princípium működteti a világot. A női energia a mozgatórugója a világ működésének. A férfi a női energia nélkül nem képes teremteni. Női energia nélkül nem létezne mozgás. Az anyatermészet és a lélek a női princípium, az isteni teremtőenergia a férfi princípium. Az erősen női idomú ábrázolás tehát az anyaságot, termékenységet, és a mozgást, Isten felé való törekvést jelképezi.

 

Joomla SEF URLs by Artio