apolloniusz india
Egy misztikus görög az időszámításunk kezdetén
 

A Himalája misztikus világában Apolloniuszt egy hírnök várta, ugyanis nem mindenki számára volt elérhető a magaslatok bejárata. A görög bölcsrenagy hatással volt az itt élő bráhmanák tudása és élete. „Láttam az indus bráhmanákat, akik a Földön élnek, de mégsem élnek rajta, akik védve vannak, annak ellenére, hogy egyáltalán nem védekeznek, semmit sem birtokolnak mégis övék minden ember gazdagsága mondta. (Philosztratosz, Apoll. III. 15.)

Az indiai bölcsek vezetője görög nyelven üdvözölte, majd megkérdezte tőle: „Mit gondolsz, többet tudunk, mint jómagad?” Apolloniusz így válaszolt: „Úgy vélem, tudásotok mélyebb és sokkal istenibb jellegű, mint a miénk.

A másik így felelt: „Senki sem lehet közülünk bölcs, ha nem ismerte meg előbb valódi önmagát.” Apolloniusz igazán meg sem lepődött, amikor a bráhmana, mielőtt ő bármit is mondott volna, beszélt neki egész addigi életéről, a szüleiről, beszámolt Aegae-ről, valamint arról is, hogyan csatlakozott hozzá az asszír Damisz. Egyenesen, világosan és szünet nélkül közölte a tényeket.

Azzal fejezte be, hogy elismerte Apolloniusz bölcsességét, amit még fejleszteni kell, mire a vendég szerényen megkérte a mestert, hogy tanítsa őt.

Ezzel megkezdődött a guru és tanítvány kapcsolata. Nem utolsó sorban ehhez bölcs kérdésfeltevés is kellett, s ebben Apolloniusz igazán nem maradt el. Felismerte, hogy ő az univerzumhoz hasonló, parányi élőlény, és minden élőlényben (természetesen az állatokban is) benne rejlik a lélek. A lélek természete kapcsán a bráhmana megjegyezte: ez a téma oly hatalmas, hogy messze meghaladja a mentális képességet. Az univerzum összhangja

A világ legtermészetesebb módján szót váltottak korábbi földi életeikről vagy arról, miként lehet az áldozatok és a fohászok segítségével kezelni egy problémát. Társalogtak a Legfelsőbbről és a különböző félisteni pozíciókról, a csillagászatról is, valamint a mindennél erősebb szeretetről.

Természetesen vegetárius lakomát fogyasztottak, miként a bölcs bráhmana mondta: Mi szerényen élünk, szárított gyümölcseink és zöldségeink is vannak, hiszen nem eszünk meg minden élőlényt, de ha a királyt látjuk vendégül, gazdag lakomát is tudunk kínálni mindabból, amit India földje évszakonként nyújt. (Philosztratosz, Apoll. III. 26.)

A tudós bráhmana ekkor már jóbarátjaként szólította a görög filozófust, akiről tudta, hogy rendelkezik a jóslás képességével, melyet kizárólag mások érdekében használhatott. Úgy vélem – tette hozzá –, hogy annakaz embernek, aki előre látja az eseményeket, teljesen egészségesnek kell lennie, nem szabad, hogy jellemét bármilyen szennyeződés befedje. A bűnök sebeitől mentes lélek meg fogja értetni magát, tisztasága révén képes lesz kimondani dolgokat. Ezért nem kell meglepődni, ha valaki érti ezt a tudományt. (Philosztratosz, Apoll. III. 42.)

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert ismét meg kell jegyezni, milyen elgondolkoztató, hogyPhilosztratosz csupán későbbi krónikáshoz illő tárgyilagossággal közli az eseményeket, kutatómunkájának eredményét adja át olvasóinak. Látszik, mennyire különböző lehet akár két hasonló kultúrkörben élő ember tudatállapota is, hiszen a filozófiai elmélkedés Philosztratosz számára csak tényszerű közlendő. Ez az életrajz a legjelentősebb műve, s azt olvashatjuk, hogy másik fennmaradt munkája, A szofisták élete is csupán a szofisztikára vonatkozó adatai miatt fontos. Az utókor hibaként rója fel, hogy életrajza regényszerű, Apolloniuszban az ideális filozófust látta, aki egyszerű életmódjának köszönhette rendkívüli képességeit. A vegetárizmus, a csak lenvászon ruha használata, bortól, érzéki élvezetektől való távol maradás valóban felhívta rá a figyelmet, hiszena görög társadalomban ritka volt a cölibátus. (Az meg ugyancsak elterjedt volt, hogy férfiak fiúszeretőt tartottak.)

Az az elképzelés, miszerint a transzcendentális Isten „egy és különálló” nem volt ritka az első században. Ugyanakkor Philosztratosz nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az ókori bölcs az egyetlen, mindenek felett álló Istenről, ugyanakkor különféle istenekről is beszélt. Ez természetesen megfelel a Védák tanításának, miszerint: a Legfelsőbb mellett léteznek a más-más feladatot végző félistenek is.

De térjünk vissza Apolloniuszhoz, aki tudta, hogy ha el is hagyja indiai házigazdáit, képes lesz továbbra is kommunikálni velük. Miután négy hónapot töltött Indiában, elérkezettnek látta az időt, hogy hazatérjen, s átadja tudását mindazoknak, akik képesek megérteni. Ezzel egy új fejezet lapjai kezdődnek.

 
Joomla SEF URLs by Artio