Egy misztikus görög az időszámításunk kezdetén - 1. rész

 

apolloniusz india

 

 

 

 

 

 

 

Tyanai Apolloniusz elsősorban neo-Püthagorasz elvű filozófus volt, aki megpróbálta megreformálni a kultikus gyakorlatokat a modern Görögországban, Törökországban és Szíriában. Számára a bölcselet az ihlet állandó állapota volt. Vándor filozófusként bejárta a világot, természetesen Indiába is eljutott. Tanult, hogy taníthasson.

Nagy hírnévre tett szert, számtalan történet maradt fenn róla, s mivel jóval meghaladta korát, az értetlenség néhányat a csodák birodalmába zárt vagy misztifikált. Életrajzírója az athéni szofista, Philosztratosz, írt egy hosszú életrajzi művet Apolloniuszról. De van sok elszórt információ is, amely valamennyire segít rekonstruálni az életét, hiszen karizmatikus tanár és csodálatos gyógyító hírében állt. A nevéhez fűződő történetek közül érdemes kiszűrni néhányat.

Apolloniusz csodálatos kalandjai Shakespearet is megihlették, a filozófust pedig még Goethe korában sem felejtették el úgy, mint ma. Az akkori történészek nem hagyták figyelmen kívül, de nemcsak a filozófusok, a politikusok és fejedelmek is komolyan érdeklődtek titokzatos személye és tanítása iránt. Nagy Frigyes Voltaire hatására figyelt fel erre a különleges emberre, kiadatta s IV. Kelemen pápának ajánlotta Philosztratosz régi Apolloniusz-életrajzának francia fordítását.

Nem Voltaire volt az egyetlen, aki párhuzamot vont Apolloniusz és Jézus között. A történész nemcsak kortársakat látott bennük, számára (ha nem is egyforma mértékben) mindkét élet különleges missziót teljesített, tanítóként és csodatevő gyógyítóként Apolloniusz is méltó volt az elismerésére. Természetesen ez az analógia az egyházatyák idején nem talált szívélyes fogadtatásra, bár Origenész, még nem félt a tények közlésétől, idővel Apolloniusz tanítása és a nevéhez fűződő minden esemény a feledés homályába veszett.

Mit tudunk róla ma? Sajnos Philosztratosznak nem sok affinitása volt a filozófiával, ő mint hivatásos szónok, íróeszközt fogott, mert meg akarta mutatni, hogy a csodálatos Apolloniusz mindenekelőtt a görög kultúra bajnoka volt. De amikor őt idézi, néha nagyon elcsépelt példát hoz fel: bár a lélek fel akar menni a mennybe, a hegymászás nem hozza közelebb Istenhez – s ehhez hasonlót. De javára legyen mondva, hogy megpróbálta ellensúlyozni azt a felfogást, miszerint a tyanai bölcs egy mágus volt, és hangsúlyozta, hogy Apolloniusz csodatételei csupán a kiváló tudás, nem pedig varázslás eredményei voltak.

Apolloniusz Tyanában, a kisázsiai felföldön, a mai Törökország területén levő kisvárosban született i. sz. 3 körül. Gazdag család gyermekeként rendkívül jó nevelést kapott, s már serdülőkorában filozófiával foglalkozott.

Tizennégy évesen apja elküldte Tarszuszba, hogy ott fejezze be tanulmányait. A gazdag ifjú megtalálhatott volna a városban minden földi örömöt és luxust, de ennek pont ellenkezőjét élte meg: egy koraérett puritanizmust, amitől később sem tért el soha. Véleménye szerint, a bor csupán fátyol a világos gondolkodás előtt, mely akadályozza a szárnyaló szellemet. Számára a cölibátus természetes állapot volt, bár Püthagorasz tanai ezt nem írták elő.

Hamarosan túlnőtt tanítóin, így a szomszédos Aegae városába ment, ahol a híres Aszklépiosz temploma állt. Ennek papjai a Püthagorasz iskola filozófusai és orvosok voltak. A papok kézrátétellel, a gondolat erejével gyógyítottak, számukra ez természetes tudomány volt. Tanulmányozták az álomfejtést, az asztrológiát, valamint a finomabb művészeteket. Ők egy ősi tudás örökösei voltak, mely a régi orfikus misztériumok szóbeli örökébe lépett, s melynek titkát féltékenyen őrízték a tanítványok. Tanították a lélekvándorlást, melynek alapfeltétele, hogy az ember ne ragaszkodjon az anyagi dolgokhoz. Számukra az összetartó erő a szellemi képességek fejlesztése, a mértékletesség, a hűség és a barátság volt.

Apolloniusz hagyta hosszúra nőni haját, tartózkodott a húsevéstől és a bortól, mezítláb járt, s csak lenvászon ruhát öltött. Tanulmányai után híres gyógyítóvá vált, Görögország, Szíria, Alexandria minden tájáról érkeztek ide emberek, hogy konzultáljanak vele. A görög és római ókorban sokan meg voltak győződve arról, hogy az örök istenek és a közönséges halandók között van egy különleges csoport: az „isteni férfi", aki a filozófia és a mágia kombinálásával képes gyógyítani.

Apolloniusz apja a tartomány egyik leggazdagabb embere volt, halála után hatalmas vagyon maradt fiára, aki lelki emberként természetesen nem esett annak bűvkörébe. Megosztotta vagyonát a szegények között, mert elérkezett a nap, hogy India felé induljon. Ez idő tájt telt le némasági fogadalma is, öt éven át megőrizte a misztikus csendet, közben szüntelenül gyógyított. Bárhova ment, gyógyulásra vágyó tömegek keresték fel. Ugyanakkor híres tanító is volt, aki tudta, hogy létezik magasabb szintű tudás a bráhmanák és jógik földjén, az ő magasabbrendű ismereteik, a Védák tanítása után vágyott. (Lásd: India és a görögök c. korábbi cikkünket)

Igazán itt kezdődik valóban regényes élete.

(Folytatása következik)

Joomla SEF URLs by Artio