Lucy_A_Rose_Mallory_.jpg

Lucy Malloryt kora rendkívüli asszonyaként tartották számon, aki filozófus, humanitárius, újságszerkesztő, vegetariánus és állati jogi aktivista egy személyben. Lelki tudósnak ismerték el, aki az élet titkairól ír.
Leghíresebb méltatója Lev Tolsztoj volt, aki több mint száz alkalommal idézte őt, a könyveit, és úgy vélte: Lucy Mallory egyike a világ nagy gondolkodóinak. Megegyeztek abban, hogy a valódi filozófia arra törekszik, hogy közvetlen tudást adjon Isten és az ember kapcsolatáról.


Lucy A. Rose Mallory (1844-1920) neve még viszonylag ismeretlen, pedig annak idején Tolsztoj gróf azt mondta róla, ő a legkiemelkedőbb jelentőségű nő Amerikában. Vékony, madárcsontú nő volt, csendes beszédű és szerény. Édesanyja Kellogg lánynak született, egy jól ismert adventista, tehát vegetáriánus családból származott, így Lucy számára természetes volt a húsmentes életforma. Egész életében hitt a kedvesség hatalmában, a pozitív gondolkodás erejében, mint az egyetemes béke fontos feltételében.

Visszaemlékezése szerint gyermekkori szenvedése, mostohaanyja brutalitása arra volt jó, hogy megérintette a mágia. Fiatalon összebarátkozott egy Umpqua indián fiúval, akit misztikusnak és filozófusnak nevezett. A család szemet hunyt efölött egy olyan időszakban, amikor a fehér keresztények nem vegyültek el a természeti népekkel. Lucyt az indián fiú magasabb szintű látásmóddal ajándékozta meg, mely szerint még az állatok és fák is személyiségek, miként az emberek. Megtanította a természetszeretetre és a miszticizmusra, arra, hogyan kell kommunikálni a növény- és állatvilággal. Az indián családot, valamint a törzs több száz más tagját rezervátumba kényszerítették. Lucy barátja is ott halt meg egy éven belül, és a fiatal lány hosszú ideig gyászolta.

Bár abban a korban ez forradalminak számított, elhagyta a fűző viseletét, mint mondta a „rabszolgaság jelvényét”, a női börtönt, és laza pamut ruhákat hordott. 17 évesen ment feleségül, férje pedagógus, kerületi ügyész, politikus, egy ideig Oregon az állam képviselője volt. Egy fiuk született. Elgondolkoztató, hogy Lucy 1917-ben, az erkölcsösségről írt esszéjében azt fejtegette, hogy „a test, a fizikai való egy nem kielégítő burok, kell lennie egy magasabb és tisztább szexuális kapcsolatnak, mely a nemzés síkja felett van. Amíg nem vagyunk túl a testi örömökön, nem ismerhetjük meg a mennyországot. Igazi öröm, igazi szerelem, igaz élet a léleké, nem a testé.”

A korai 1890-es években, sokan összefogtak Lucy szalonjában, hogy létrehozzák a művészek szövetségét. Olyan témákról beszélgettek, mint az impresszionizmus, az irodalmi nagyság vagy a festészet legjobb technikái, a lélek kultúrája és a spirituális kibontakozás. Otthont adott az oregoni Vegetáriánus Társaságnak. Döbbenten tette fel a kérdést: „Emberi létformában hogyan képes bárki is megenni az állatok húsát, miután látta, amit ezek az állatok szenvednek? Ezt egyszerűen nem tudom megérteni.”

Saját újságot indított A világot segítő gondolat címmel, melyre a pénzt ő maga teremtette elő tanítással és az újság eladásával. Az első néhány évben ő írta az összes szöveget. A kozmopolita folyóirat lenyűgöző témákkal foglalkozott: börtönreform, vegetariánizmus és az állatok jóléte, spiritizmus, valamint egy sor keleti vallási meggyőződés. Lucy hitte, hogy erőfeszítései nem hiábavalóak, cikkeire majd rezonálnak olvasói, s ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ egy átgondoltabb hely legyen. Ezer előfizetője volt, rajongók légiói, még Indiából is küldtek neki ajándékba ékszert és hímzett selymeket.

A folyóirat néhány hónappal fia halála után szűnt meg, miután hosszú harcot vívott a betegséggel. 1917-ben azt írták róla: Az ő munkája, amit úgy végzett, mint egy filozófus, humanitárius, feminista és állati jogi aktivista nem volt elég ahhoz, hogy megmentse őt a bánattól, amikor elveszítette egyetlen gyermekét, de ez is segített neki szembenézni a saját halandóságával. Folyóiratának utolsó számában is az elmúlásról elmélkedett Felkészülés a halálra címmel. Ebben azt állította, hogy az egyetlen módja a szellem földi határokon túlra való felemelkedésének, ha „az elme harmonikus, békés állapotban van, ha képes minden dologban meglátni a szépet”. Néhány oldallal később egyértelműsíti: a fizikai dolgok csupán a lelkiek árnyéka. Lucy két évvel később meghalt, de mindig tudatában volt a lélekvándorlás tanításának, és hitt is benne.

Néhány idézet ettől a nagyszerű asszonytól:

„Amilyennek az ember a saját lelkét érzi, alapjában véve rendszerint olyan az Istenről alkotott képe is. Vagy jóságos, szerető és igazságos, vagy bosszúálló, haragos és rosszindulatú.”

„Csak azok, akik folyton poklot teremtenek, félnek attól, hogy odakerülnek.”

„Egy afrikai utazó némely afrikai kannibál törzset abban az időben látogatott meg, amikor még emberhúst ettek. A kannibálok kijelentették előtte, hogy azért szeretik jobban az emberhúst, mint az állati húst, mert az állatok piszkosak, a négerek viszont naponta háromszor mosakodnak.
– Óh, mily borzalmas! – kiáltott fel az afrikai utazó, amikor az ételre pillantott, amelyet a kannibálok fogyasztottak.
– Dehogy! Pompás íze van sóval – felelte a törzsfőnök.
– Óh, mily borzalmas! – mondják a vegetáriánusok, ha bárány- vagy disznóhúst pillantanak meg civilizált emberek asztalán.
– Dehogy! – Pompás íze van sóval – felelik a civilizáltak.
De van-e köztük és a vadak közt különbség? ... Nem egyformán érzéketlenek-e ama lények szenvedéseivel szemben, amelyeknek testét elfogyasztják?”


„A vegetariánizmus gyorsan és láthatóan fejlődik. Manapság alig van a földön valamire való város, hol a növényevőknek egy vagy néhány étterme ne volna. Ez a tiszta táplálkozásra való törekvés csak fokozódnék, ha a növényevők folyóiratai inkább a növényevés erkölcsi jelentőségét fejtegetnék, minthogy egészségügyi előnyeit magasztalják. Tisztán egészségügyi szempontok nem tudják növényevésre bírni az embereket, ahogy ezt a szükség se teheti, ha meg is nehezíti a húsfogyasztást. A növényevés egyetlen megdönthetetlen érve csakis az a szemlélet lehet, hogy az állatokat se kínozni, se leölni nem szabad azért, hogy elfogyasszák húsukat.”


„Mily különös, hogy a vegetarianizmus a különböző gyermekvédő és állatvédő egyesületeket közömbösen hagyja, holott épp a húsevés az oka a legtöbb esetben a kegyetlenkedésnek, amely ellen büntetésekkel küzdenek. A szeretet törvényének teljesítése jobban megóv a kegyetlenkedéstől, mint a büntetéstől való félelem. Nincs különbség a kegyetlenkedés közt, amelyet az ember dühének kielégítésére kínzásokkal és gyilkosságokkal követ el és ama kegyetlenkedés közt, amelyeket a húsétel használata céljából kínzásokkal és gyilkosságokkal követ el. A hús élvezésével az emberek magukban gyűjtik fel a kegyetlenség legfőbb kemencéjét.”

„Az Isten nem bálvány, akit imádni kell, és akinek hízelegni kell, Isten az eszmény, amelyet az embernek a mindennapi életében meg kell valósítania.”

„A legtöbb ember ismerni akarja Istent, de nem akarja felfedezni saját magát. Vegyék észre ezek előbb a saját lelkükben a jót, ápolják azt, csak akkor fogják felismerni Istent, mert nincs más út, amely Isten megismerésére vezet."


Kellár Márta








Joomla SEF URLs by Artio