Interjú H. Magyar Kornéllal, a Triginta ütősegyüttes tagjával

h. magyar kornl

Említetted egy riportban, hogy nem a dél-amerikai vagy az afrikai ütősművészethez vonzódtatok, inkább az ázsiaihoz. Meg tudnád fogalmazni, miért? És miben lehetne megragadni a fő különbséget, az ázsiai ütősstílus jellegzetességét? Nekem ilyen szavak jutnak eszembe, mint „elmélyült, meditatív, időtlen" ...

H. Magyar Kornél: Ezek a szavak valamennyi tradicionális ritmuskultúrára érvényesek, égtájtól függetlenül. A különbség, a többlet talán az, hogy az ázsiai - főként az indiai és jávai - zenekultúrákban a ritmus jóval összetettebb, gazdagabb jelrendszerrel rendelkezik, és sokkal szorosabban integrálódik a zene egészébe, mint más területeken. Indiában a zene tudomány és művészet, matematika és esztétika, számolás és meditáció, extázis és összpontosítás egyazon időben. Ez a sokrétűség az, amiben a zene személyes szépségét megtapasztaltuk a zenekarral.

A Triginta ütősegyüttes zenéje aktívan táplálkozik az indiai és indonéziai tradicionális zenekultúrák világából, hiszen tagjai részben az ázsiai ütőshagyományokon is nevelkedtek. Míg Nyusztay Iván először Magyarországon, majd Indiában ismerkedett a tabla, majd a kanjira tradicionális indiai dobok zenéjével, addig H. Magyar Kornél magyarországi ütőstanulmányok után ösztöndíjjal Indonéziába utazott, hogy gamelán zenét tanuljon. A kendang nevű jávai dob mellett később az indiai mridangam lett a hangszere. Mindketten neves indiai mesterek tanítványaiként sajátították el ezt a komplex tradicionális zenei nyelvet. Szabó Mátyás a Zeneakadémián mesterétől, az Amadinda együttes vezetőjétől, Rácz Zoltántól tanulva kezdett el a különböző ütőszenei hagyományok útján járni. Az ütőstrió ugyanakkor a kortárs zene szellemében ötvözi és kreatívan használja fel a tanult zenei örökséget, sajátos, egyéni zenei világot, kompozíciókat alkotva, sokszor improvizatív elemeket is használva a koncerteken. Az indiai és kortárs zene hatásáról, inspirációról és matematikáról kérdeztük a zenekar tagját, H. Magyar Kornélt.

Említetted egy riportban, hogy nem a dél-amerikai vagy az afrikai ütősművészethez vonzódtatok, inkább az ázsiaihoz. Meg tudnád fogalmazni, miért? És miben lehetne megragadni a fő különbséget, az ázsiai ütősstílus jellegzetességét? Nekem ilyen szavak jutnak eszembe, mint „elmélyült, meditatív, időtlen" ...

H. Magyar Kornél: Ezek a szavak valamennyi tradicionális ritmuskultúrára érvényesek, égtájtól függetlenül. A különbség, a többlet talán az, hogy az ázsiai - főként az indiai és jávai - zenekultúrákban a ritmus jóval összetettebb, gazdagabb jelrendszerrel rendelkezik, és sokkal szorosabban integrálódik a zene egészébe, mint más területeken. Indiában a zene tudomány és művészet, matematika és esztétika, számolás és meditáció, extázis és összpontosítás egyazon időben. Ez a sokrétűség az, amiben a zene személyes szépségét megtapasztaltuk a zenekarral.

Mennyiben klasszikus indiai-ázsiai és mennyiben kortárs a zenétek? Talán épp ez a hallgatót befelé fordulásra, meditatív figyelemre késztető jelleg az egyik indiai sajátosság, a hangszerek szabad, kreatív kezelése, a különböző kultúrák ötvözése a kortárs elem?

H.M. K. Ezt jól látod. A hangszereink kezelése során nem lépünk ki a hagyományos technikák keretei közül, amelyeket a mestereinktől kaptunk. Nem keresünk alternatív megszólaltatási lehetőségeket, ahogy azt sok európai vagy amerikai kortárs zeneszerző teszi, nem állítjuk a hangszereket a fejük tetejére. De az alkotás során igyekszünk a hagyományos technikák és stílusok közti harmóniát felfedezni, és ez a keresztmetszet jelenti a Triginta által járt utat. A kompozícióink mélyen és tisztelettel merítenek az évezredes hagyományokból: eredeti ritmuskompozíciókat, dallamokat alkalmazunk, vagy eredeti hangzásokkal szólaltatunk meg saját dallamötleteket. Ütőhangszeres trió vagyunk, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy elkerüljük a ritmusközpontú koncerteket, a zenénkben számos izgalmas dallamhangszer is megszólal, mint például a Jáva nyugati részéről őshonos, bambuszból készült angklung, vagy a cimbalom különböző etnikus változatai. És olykor használunk egészen sajátos ötletekből származó, saját hangszereket is, így megszólal például a Duna partján gyűjtött kavics vagy biciklikerék is a kezeink között.

Van-e szerepe a számolásnak, a matematikának ebben az elmélyült zenélésben? A zenésztől gondolom, teljes koncentrációt igényel, talán még inkább, mint más hangszereknél...

H.M. K. Természetesen, ahogy az indiai zenében mindig. De hibát követ el, aki csak számol a színpadon. Az igazi művész bizonyos dolgokban az "izom emlékezetére" bízza magát: a számok a gyakorlás során reflex szerűvé válnak, hogy a színpadon a művész mar egyetlen dologra tudjon igazán koncentrálni: az energiák átadására a közönség felé.

Mik vagy kik jelentenek inspirációt a zenekar számára?

H.M. K. Elsősorban saját mestereink, tanáraink: Selvaganesh Vinayakram, a Shakti zenekar ütőhangszerese; Trichy Sankaran, a dél-indiai ütőhangszeres örökség egyik legnagyobb guruja, vezető képviselője; Rácz Zoltán, az Amadinda Ütőegyüttes művészeti vezetője. Rajtuk kívül rengeteg személyes zenei szenvedélyünk van, és ezek rendre felbukkannak a zenénkben: kortárs zeneszerzők, jazz-áramlatok, sőt, a mai elektronikus zene például a drum and bass vagy a dubstep lendülete. Saját zenei örökségünk mellett igyekszünk nyitottnak lenni mindenféle izgalmas régi és új irányra egyaránt.

Van olyan kortárs zeneszerző, akivel együtt dolgoztok?

H.M. K. Legutóbbi nagy élményünk volt, amikor decemberben Gryllus Sámuel darabját mutattuk be Kokas Katalin hegedűművésszel és Ittzés Gergely fuvolaművésszel közösen. Holló Aurél szerzeményei nyilvánvaló rokonságot mutatnak a tradicionális balinéz gamelánzenével, amiben nem kis szerepe van azoknak a gamelánkoncerteknek, amelyeket 2008 óta adunk elő közösen. Legközelebb előreláthatóan márciusban kerül sor erre a Művészetek Palotájában, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Aurélékkal, az Amadindával mindig nagy élmény közösen muzsikálni.

Készítette: Barna Györgyi

 

Joomla SEF URLs by Artio