Nandafalván, a hindu templomban vagyunk. Birdzsu Maharádzs (angol helyesírással Birju Maharaj- a szerk.) tizenötöd magával bármelyik pillanatban megérkezhet. Késő őszi tanyai kopár táj. Dermesztő hideg.

Birju Maharaj kathak indiai tancMégsem fázik itt ma este, ez nyilvánvaló. Emlékszem akkor is meglehetősen hideg volt, amikor néhány éve, egy késő őszi estén Birdzsu Maharádzsék fellépését láttam Delhiben, a Purana Quila szabadtéri pódiúmán. De kit érdekel ott a hideg, ahol Birdzsu Maharádzsék táncolnak?

- Tiszteletteljes üdvözletem! Isten hozta nálunk, mester!

Kitápászkodott a kisbuszból.

- Nagyon szép templom. Itt fogunk ma este fellépni?

- Dehogy is, -válaszolok a táncmesternek- itt csak ebédelni fogunk. A fellépés Szegeden lesz. Hallottam, hogy milyen jól sikerült a budapesti fellépés...

- Ez teljesen Istenen múlik -hangzik a szűkszavú, de sokatmondó válasz. Jellemző, hogy beszéd közben is úgy gesztikulál és mutogat a kezével, mint a színpadon, mintha ezzel magyarázná és helyezne nyomatékot mondanivalójára. Most éppen az égre mutat, majd a szívére és végül imára zárja tenyereit.

Előkerültek a fényképezőgépek. Mindenféle felállásban pózoltunk a templom és a kerti szentélyek előtt. A hölgyek hamar dideregni kezdtek. Egyik tanonc a saját kendőjét kötötte mestere fejére. Mindenkinek jól esett a forró tea a tanya jól befűtött verandáján. A kiadós ebéd után elindultunk Szegedre. Birdzsu maharádzs az énautómmal jött, így át tudtuk beszélni az esti fellépés részleteit is. Délután a hotelszobában pihent. A többi táncossal mi persze a színpad körül serénykedtünk. Egy rövid időre bekukkantottam Birdzsu Maharádzshoz, gondoltam, viszek neki egy teát.

- Gyere, ülj ide, mutatok valamit, s azzal elővett egy füzetet. Gondosan lapozgatni kezdte. Ceruzarajzokkal volt tele.

- Nézd, ezzel a rajzzal a táncos érzéseit fejezem ki, -magyarázza hobbirajzait a táncmester- itt pedig azt láthatod, ahogyan a gópik viszik a tejet a fejükön, a teheneket legeltető Krsna pedig a szeme sarkából figyeli őket. Nézd, itt pedig egy anya a gyermekével. Ez itt pedig Síva, ahogyan a Kailász hegyen meditál...

Próbáltam jelezni, hogy nekem rohannom kell, mert megannyi tennivaló vár rám estig. Megnyugtatóan leintett:- Maradj csak, minden rendben lesz... Nézd, ez itt pedig az utazó házi oltárom. Bárhová is utazom a világon, mindig magammal viszem. Minden reggel bemutatok egy púdzsát, füstölőt, imákat ajánlok fel.

Bár az utóbbi időben óvatos vagyok, mert a komolyabb hotelekben a füstölőpálcika füstjére beriaszt a tűzérzékelő. Mindent Istenért csinálok. Nélküle semmire sem megy az ember.

Küldtek értem a többiek: mennem kellett. Az esti fellépés a rosszul látható színpad ellenére fergetegesen jól sikerült. Másnap korán kellett továbbutazniuk. Reggel folytattam vele a beszélgetést. A tanítványok egyenként jöttek köszönteni a gurujukat. Mindenki földre ereszkedve érintette meg mestere lábát, aki tenyerét kedvesen a tanonc fejére helyezte. Mintha rajtakaptam volna az ősi, olykor elveszettnek hitt tudás alászállását. Várt bennünket a reggeli. Menni kell. Vaskos bőröndjét megemelem. Magához int. Gyönyörű, fehér csadarját, téli kendőjét kapom meg tőle ajándékba, s így szól:

- A februári vrindávani fellépésemen találkozunk...

Már az egész csoport megreggelizett és fél óra késésben vagyunk, amikor Birdzsu Maharádzs lecsoszog emeleti szobájából. Kukoricapelyhet kér tejjel. Mindenki kabátban vár. Birdzsu Maharádzs reggelijét szürcsölgeti. Szaszvati, vezető tanítvány így szól hozzám halkan, mintha csak látná, hogy már tűkön ülök:

- Az egész turné őérte van és neki köszönhető. Bármit is tesz, mi olyannak szeretjük...

Aztán nem sokkal ezután a csoport elfoglalja helyét a buszon. Ők elmennek, én ott maradok. Mintha kevesebb lennék nélkülük. De mintha több lennék általuk...

Joomla SEF URLs by Artio