A nagy Beatles legenda, George Harrison 2001. november 21-én távozott az árnyékvilágból. Kétségkívül a Beatles-fiúk közül George került legközelebb India spiritualitásához. A „véletlen" műve lehet, hogy családi neve egy érdekes szójáték, ti. Hari a hinduizmusban Isten egyik neve, szó szerint tolvajt jelent, aki elcseni minden bánatunkat. Szabadon fordítva Hari az angol son szóval kombinálva azt jelentti, hogy Isten fia, Hari fia.

 

George Harrison Indiában

 

Fia, Dhani így nyilatkozik George-ról:

„Olvastam egy 24 évesen édesanyjának írt levelét, melyet egy turnén vetett papírra. Ezt írja: Önmegvalósult lélek szeretnék lenni. Meg szeretném találni Istent. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, sem a hírnév, a valódi célt keresem. Édesanyám, remélem nem aggódsz miattam. – mindezt 24 évesen írta, és eszerint is élt utolsó leheletéig."

 George indiai utazásai

1966-ban találkozik a Beatles Ravi Sankarral, a nagy szitármesterrel. A szitár olyannyira magával ragadja, hogy hamarosan Srínagarban egy szitármester mellé telepedik. 1966-ban George Harrison inspirálására a Beatles zenészei visszavonulnak, s a Himalája lábainál fekvő Hrisikésbe menekülnek a világ zaja elől. Hrisikésben többnyire meditációval teltek napjaik. George szabad idejében mindig olvasott. Vivekánanda és Jógánanda Paramahamsa tanításait tanulmányozta akkoriban, s a meditációt a nyugaton is elhíresült Maharisi instrukciói alapján gyakorolta. Az indiai lelki tanítások lenyűgözték George-ot.

Hrisikési éveik alatt George-ék több mint 40 dalt komponáltak. Ezek java része a White Album c. lemezükön, a többi pedig az Abbey Road c. lemezükön jelent meg. Indiát elhagyva George-ban egyértelművé vált az elhatározás: elmélyül az óind tanításokban és feléleszti Istennel való kapcsolatát.

Govinda című lemez

Talán eltökéltsége miatt keresték fel Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád amerikai tanítványai, hogy felkérjék egy zenei együttműködésre:

„1969-ben a londoni Radha Krsna templom hívei óind fohászok és mantrák megzenésítésére kértek fel. Így született a Govinda c. nagylemez az Apple Stúdióban. Ezen ősi mantrák megzenésítésének célja, hogy tudassa az emberekkel: az élet sokkal nagyobb jelentőségű, mintsem azt gondolnánk..."

A fiatal amerikai hippikből lett hindu követők nagy hatást gyakoroltak George-ra. A Bhagavad-gítá vált kedvenc könyvévé, s gyakori vendége volt a nyugati hindu közösségeknek. Egy videofelvételen George földön ülve harmóniumozik, és közben az ősi Hare Krisna mantrát előénekesként énekli több mint fél órán át.

Otthonát is India hangulatával rendezi be. A levegőt a füstölők illata hatja át, házi oltárán az általa tisztelt tanítók képei állnak. A falon pedig ott van Laksmí, a szerencse istennője, az elefántfejű Ganésa és természetesen Krisna, amint Vrindávanban játszadozik a pajtásaival.

My Sweet Lord

Következő lelki üzenetet hordozó munkája az 1970-ben megjelent My Sweet Lord c. lemeze, melynek refrénjében jól kivehető a Halleluja és a Hare Krisna zengése. Ez volt George hozzáállása, az egység hirdetése.

Utolsó éveiben George visszavonul. Egyszerű kertészként folytatja életét. Kertjének művelése jelenti számára a megnyugvást, a meditációt.

Chants of India 

1996-ban Madraszba utazik, hogy Ravi Sankarral egy zenei világtörténelmi mérföldkövet alkossanak. Tradicionális indiai mantrákat zenésítenek meg. A Chants of India c. Ravi Sankarral közös nagylemezéről így nyilatkozik: „Legfontosabb munkáim közé tartozik, hiszen az intellektus korlátain túlszárnyalva eljuttatja a hallgatót a transzcendensig. Szabaddá teszi az embert, mindenképpen pozitív hatású."

2001. november 29-én, családja és barátai körében, a hindu hagyományok szerint Isten neveitől zengő Los Angeles-i lakásán távozott anyagi testéből. Hamvait a szent Gangeszbe szórták.

 

 

 

Joomla SEF URLs by Artio