Interjú Burns Kati énekesnővel

Burns Kati énekesnő élete nem mindennapi. Énekel, regényt írt, s mindemellett otthonosan mozog például Pakisztánban.  A Bharata kultúrtérben szerveződő estje kapcsán faggattuk zenétől, kultúrák találkozásáról.

Burns Kati interjúBurns Kati és Thompson Éva fellépése, valamint Burns Kati bengáliai dokumentumfilm vetítése a Bharata Kultúrtérben 2017. szeptember 22-én kerül megszervezésre>> Filmvetítés élő zenei felvezetővel

 

Az interjút Bartalis Orsolya és Bató Mária Magdolna készítette

Tipp: RENDELJ VEGÁN VACSORÁT!>> Vacsora rendelés


2006-ban a „Kilátó” nevű tehetségkutatóban léptél fel először, bizonyára nem akkor kezdtél az énekléssel foglalkozni. Mióta énekelsz? Tanultad ezt, vagy csupán a zene iránti szereteted indított el ezen az úton?

Majdnem akkor kezdtem pedig, eléggé önjelölt módon. Ebben az is szerepet játszott, hogy tanárokkal nem igazán volt szerencsém. Nagyon rövid ideig egyszer-egyszer tanított valaki, de az mindig megszakadt különböző gyakorlati okokból. Akkor is magyar népdalokat tanultam.

Ami az indiai zenét illeti, eddig hárman foglalkoztak velem rövid időszakokban. Nagyon sok mindent magamtól kisérleteztem ki. Amikor együtt tudtam lenni indiai énektanárokkal már azért tettem fel kérdéseket, hogy önigazolást nyerjek. Ez azért segített a fejlődésben, mert elég keményen megmondták, hogy oké vagy nem. Ezen felül kaptam pár technikai tanácsot, hogyan lehetne fejleszteni ezt a dolgot.

A célom az, hogy rendesen nekifeküdjek ennek, viszont ezt igazából ott kint Indiában lehetne. Elég nehezen kivetelezhető számomra, mert van egy kislányom. Ezen felül pedig több mindennek közre kell játszania abban, hogy kijuthassak huzamosabb időre.

Itthon tehát kevés az esélye magyar oktatóktól tanulni?

Nem teljesen esélytelen, viszont itthon mindenki másképpen próbálja megfogni a dolgot. Mindenkitől lehet valamit tanulni. Ha most tanulnék énektechnikát, kortárs jazz stílusban keresném a tanárt. Nem vagyok én indiai énekes, nem vagyok népdal énekes sem.

Azt az elvet követed, hogy a zene nyelve egyetemes és képes összehozni kultúrákat. Honnan jött az ötlet, hogy a magyar zenét az ázsiai, szibériai énektechnikákkal ötvözd?
Ez nem volt tudatos. Érdekelt a szibériai hömei-technika, meg az indiai énektechnika. Az már csak adódott, hogy egyébként magyar vagyok és a dolgok egymás mellé kerültek. Ebből lett a közvetítő szerep. Ez nem olyan önzetlen dolog, mint amilyennek hangzik.

Burnda Kati interjú

Szerintem általában a művészek, akik ezzel foglalkoznak, úgy vannak vele, hogy ezekben az elemekben érzik önmagukat. Az, hogy mellesleg ez másoknak is jó, vagy ezzel tudnak diplomáciai ügyeket szolgálni, értéket közvetíteni, ez így adódott. Bátorítottak benne. Éreztem, hogy valami jó történik, én is szerettem és valahogy minden ebbe az irányba vezetett.
Magyarországon is felléptél már számos nép- és világzenei fesztiválon. Indiai útjaidra is a Kati Burns Ntett együtteseddel utazol, vagy van ott saját együttesed?
Egyedül utazom Pakisztánba és Indiába. Akkor kapok magam mellé zenészeket, amikor ott vagyok. Ennek megvannak az előnyei és nehézségei is. Nagyon érdekes. Eddig úgy volt, hogy szinte mindig másokkal zenéltem együtt, még az emberek száma is változó volt.

Indiában még csak egyszer voltam, de még visszamegyek. A filmben előfordul majd egy énekes, akinek az oldalán felléptem. Róla tudtam, hogy ott lesz Indiában és oktat.
Amikor Pakisztánba mentem tudtam, hogy kikkel fogok énekelni, de a zenészeket egy helyi szervezet hívta meg és velük ott találkoztam először. A Szufi fesztiválon, amelyen januárban voltam Pakisztánban, nem tudtam, hogy kivel fogok fellépni. Az volt a lényeg, hogy amit kérnek, azt az adott nyelven énekeljem el. Szerintem ezt ők sem tudták előre, talán előtte egy héttel alakulhatott ki a zenészek köre.
Mindig egy kihívás ez, hogyan jövünk ki egymással, mit játszunk. Gyakorlatilag próba sincs. Lehet, hogy előtte összerakok a fejemben valamit. A zenészek és a hangszerek összetétele miatt, illetve a rendelkezésünkre álló idő függvényében ez nagy mértékben változhat.

Ha klasszikus zenész lennék, akkor mindent tudnánk előre, ők is tudnák. Ha bedobnám egy ismert thumrinak a címét, próba nélkül simán eljátszák. De ha fúzió van, vagy népdal, akkor a klasszikussal ellentétben, ott derül ki minden. A színpadon is minden változhat, a művész a közönség hatására is változtathat. Minden a pillanat hatása alatt történik és ezt nagyon szeretem.

A népzenei előadás megköveteli, hogy ismerd a dalszöveget, a jelentését, a kultúrát, a népszokásokat és valamilyen mértékben a történelmet is. Mennyire tudsz azonosulni egyes népek szokásaival, mennyiben befolyásolja ez a magyar kultúrával való kapcsolatodat?

A januári kiutazásomat megelőzően egy tatár fellépésem volt. Ide jött egy tatár hölgy fellépni tatár kulturális napokra. Azelőtt tartottuk a kapcsolatot interneten és megadott nekem egy tatár dalt. Nyilván elmondják miről szól a dal. Így történt a tatár dal esetében is.

Burnda Kati interjú

Nem volt sok infóm a kultúráról, azonkívül ami köztudott itthon a tatárokról. De a dalban mindig van egy olyan érzésvilág, amelynek köszönhetően rá szoktam érezni. Még nem volt eddig olyan, hogy idegenkedtem egy daltól, amire felkértek. Akkor is, ha a történelmet valaki nem igazán ismeri, csak minimálisan, a dal érzés világa segít abban, hogy ráérezzek az előadásmódra.

Például a szerelmes dalok érzés világa nagyon hasonlít mindenfelé. A kultúrát is át lehet érezni, ha az ember elszánja magát és tényleg szeretné, ha alázattal énekel. Az szokott előttem lenni, hogy azért adták kifejezetten ezt a dalt és nem én kerestem a Youtube-on, mert ezek az emberek ezt kérték, büszkék erre a dalra, jelent számukra valamit.

A zenei hangzás ötvözése ilyen formában valóban közelebb hozza a különböző kultúrákat egymáshoz. Pakisztánban is ugyanúgy énekelsz magyar dalokat, mint itthon idegen nyelvűeket. Tapasztalataid szerint hogyan viszonyulnak egyes térségekben ehhez a megszokottól eltérő stílushoz?

Vannak bizonyos népzenei dialektusok a magyarban, amelyek közelebb állnak Indiához, Pakisztánhoz vagy a török népzenéhez. Ilyenkor rokonítják magukat hozzá.

Indiában, Pakisztánban rágákban gondolkodnak. Felismernek esetleg egy rágát, de lehet, hogy a következő népdalsorban már teljesen kilépett az előzőből. Azt is mondhatnám, hogy különböző mintákban gondolkodnak.

Például ugyanezen a Szufi fesztiválon regös éneket énekeltem. Egyből jöttek a tipikus szufi táncmozdulatok, a dob hatására leginkább. A dallam sem volt teljesen eltérő, és rögtön sajátjukénak érezték. A szöveget nem értették, de élvezni tudták.
Magyarországon nehezebb a dolog. Mielőtt hallanák az emberek a zenét, rosszul asszociálnak sokan. Ha meghallják, hogy indiai zene, talán félnek, hogy unatkoznak majd, vagy bealszanak. Pedig hát Indiában is van népzene, van nagyon-nagyon pörgős zene, de az itt alig ismert.

A diszítési formák is sokszor meglepetést tudnak okozni, esetenként elég extrém fromát öltenek. Itthon nehezebben jönnek tűzbe, sok a meglepett arc. A szibériai torokének nagyon megtudja indítani a közönséget. Sokan még könnyeznek is. Szoktam szólni az elején, hogy most valami szokatlan következik, mert a legmeglepőbb módokon tudnak reagálni az emberek.

A zenélés mellett számos más területen is jelentős sikereket értél el. Kiadtál egy könyvet 2009-ben a „Szőttesek regénye” címmel. Mi ihlette a könyv megírását? Bemutatnád röviden a cselekményét?

Akkor született a kislányom. Két hónappal a leadási határidő előtt vettem észre ezt a pályázatot. 2007-ben írtam, amíg otthon voltam a kislányom mellett és végül ez lett a pályázatnak a különdíjas műve. Ez egy soványka kötet, épp megütötte a minimumot. Előtte írtam már novellákat, és szerettem volna letenni valamit az asztalra azalatt is, hogy otthon voltam.

Egy családi történetről szól. Az unokák összefognak és kiderítik, hogy a múltban a nagyapa miért veszett össze a testvérével és milyen körülmények között halt meg a másik bátyja. Kiderítik, hogy miért nyomja ez a lelkiismeretüket és nagyon sötét titkokra derül fény. Majd a végén egy nagy békülés van.

Felismerek benne a családomból szereplőket, meg a baráti körömből is, de így az egész történetnek nincs valóság alapja. Még emlékszem a pillanatra, mikor azon gondolkodtam, hogy mi legyen a történet? Azt tudtam, hogy szeretnék pályázni, de egyálatlán nem volt kész a sztori.

A zenéid, az írás, a műfordítás mind olyan tevékenységek, melyek a te örökségeddé váltak. Manapság nagyon nehéz valami egyedit alkotni, ami időtálló is marad. Hogyan viszonyulsz a sikereidhez?

Nagyon nagy távlatok vannak ebben. Nagyon sokat jelent minden visszajelzés. Elég nehéz visszajelzést kapni, amikor valami új dologba vágsz bele. Most nem telejsen az indiai zenére gondolok, hanem annak a bevitelére valamilyen kortársabb, vagy fúziósabb dologba. Nehezebb zenésztársakat találni.

Burnda Kati interjú

Ugyanakkor, nagyon szeretem figyelni a többieket is, akik ilyen téren tevékenykednek. Nagyon szeretek a Kati Burns Ntett-tel fellépni, ahol más műfajról van szó, de szerintem egy nagyon kreatív és izgalmas projekt.
Sok ötletem van még és ezek általában megvalósítási fázisban vannak, nem szoktam tétlenkedni. Sok tervem van, elég nagy izgalmakban élek, de van amiről még nem beszélhetek. A pozitív visszajelzés egy igazolást jelent, hogy valóban az jön-e át, amit szeretnék. Hogy kellőképpen mély volt-e, érződött-e, hogy dolgoztam rajta.

A jammelésekből is nem egy sikerült jól, de egyre inkább szeretném az ilyen nagyon jól kitalált dolgokat megvalósítani. Alkotni szeretnék. Alkotni valamit, amiben van helye improvizációnak is, valami érleltnek is.

Mind a magyar, mind az indiai kultúra hosszú múltat és széles színskálát tudhat magáénak. Szerinted mennyire lehet szerepe a zenének az évezredeket átölelő spiritualitás továbböröklődésében?

Van egy úriember, akinek nagyon érdeklődéssel és csodálkozva hallgatom az előadásait, Bakos Attila. Ő sokat elmond az indiai és magyar lelkiségről, a kettő összekapcsolódásáról. Én ezeket nagy kiváncsisággal hallgatom, olvasom, mert döbbenetes, hogy a magyar szellemiségnek a mélysége.

A gyógyító erejét is észreveszem a magyar népdaloknak a gyönyörűségükben, tisztaságukban, a szövegek letisztultságában. Például Kalkuttában egy gitáros fiúval készültem, és van egy daltípus, amit nagyon szeretek, az átokdal. El szoktam mondani, hogy milyen ez a dal, miről szól, és mindig csodálkoznak, hogy mi miért éneklünk ilyet, mivel náluk csak áldás van.

 

Részlet Burns Kati egyik indiai koncertjéből

 

Azzal magyaráztam, hogy sok minden rárakódott a magyarságra ezen a helyen és az rárakódott elég keményen. Nagyon sok rossz történt, amelynek a megemésztéséhez a magyarságnak egyelőre nem volt elég ereje. Viszont rendkívül színes és kreatív módon megjelenik a népdalainkban. De nagyon kevés az olyan öröm és boldog pillanat, amelyeket népdalaink megénekelnek.

Egy másik gitáros fiúval Pakisztánban dolgoztam, és kérte, hogy csináljunk együtt egy dalt. Kérte, hogy hozzak egy magyar népdalt, amelyben az összefogásról van szó. Gyönyörű, keserves, szerelmes és bánatos, altató, rituális dalaink vannak, de egy ilyet nem tudtam vinni. Biztosan van, de nagyon sok utánanézést igényelne.

Az elhangzottak mellett a dokumentumfilm készítése sem idegen tőled. Mit üzensz a Bharata közönségének, hogyan nézzék a filmed, mire figyeljenek, mit várjanak tőle?

Tudni kell, hogy nem azzal a szándékkal mentem ki, hogy abból film készüljön. Fáradtan, időnként betegen jártam-keltem. Kisért pár ember, akikből valaki mindig filmezett. Én is videóztam időnként a telefonommal. A végén odaadtak nekem egy köteg DVD-t, hogy tessék ezen mind te vagy.

Dóra Tibor nagyon sokat tevékenykedett, hogy ez ilyen formában létrejöjjön. Ez a film egy összevágott valami. Hozott anyagból készült, nem ebből a célból utaztam ki, és nem ebből a célból lettek a felvételek készítve.

Van a film elején egy rövid összefoglaló az azelőtti életutamról, Pakisztánról is, meg azokról, akikkel együttműködtem. Nyilván a magyar népzene is megjelenik benne.

Aki megnézi, az tudja, hogy a magyar kultúrára is kitekint a film. Nem azért készültek ezek a felvételek, hogy bemutatásra kerüljenek, viszont annyi mindennel gazdagodtam ott, hogy sajnálnám a feledésbe engedni. Meg szeretném osztani másokkal is.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio