Interjú Haáz Eszter rádzsasztáni táncossal | Az Almássy téren találkoztunk Eszterrel, aki főállású édesanya és közel 13 éve sajátította el illetve gyakorolja a rádzsasztáni táncokat. A Bharata Kultúrtérben szerveződő fellépése előtt (Rádzsasztáni est) arról kérdeztük hogyan került kapcsolatba a kígyóbűvölők táncával és hogyan vált ez a mindennapjai részévé. Megtudtuk, hogy a kalbelya temperamentuma és változatossága igazán egyedinek számít a rádzsasztáni táncok világában.

Tipp: a Bharata Kultúrtér aktuális programajánlója>> Programajánló

Az interjút Bartalis Orsolya és Bató Mária Magdolna készítette

Haáz Eszter rádzsasztáni táncos

 

2004-ben kezdtél az indiai tánccal foglalkozni. Mi előzte meg ezt az útvonalat? Mivel foglalkoztál azelőtt és hogyan találkoztál a rádzsasztáni tánccal?

Még főiskolára jártam Ének-zene-rajz szakon, tanárnak tanultam. Igazából a rádzsasztáni tánccal való kapcsolatomat az előzte meg, hogy láttam a táncot a „Latcho drom” című filmben. Ekkor még csak 13 éves voltam. Annyira megtetszett, földbe gyökerezett a lábam és azt mondtam, hogy „ezt akarom tudni”, de akkor még nem tudtam, hogy mi is ez. Pakisztáni zenét már hallgattam egy ideje és a film kezdetének ugyanolyan a hangzása. Valószínűleg ezért fogott meg. Akkor még jóformán egyáltalán nem táncoltam, esetleg eljártam egy-két táncházba ide az Almássy térre.

Azon felül egyszer megpróbáltam egy indiai klasszikus táncot, de nem ugyanazt a pörgést találtam ott, amelyet a filmben láttam. 2004-ben itt járt Budapesten a Musafir group nevű együttes, az A38-as hajón léptek fel és akkor döntöttem, hogy ezt én tényleg megtanulom. Fel sem vetődött a kérdés, hogy ezért most ki kell mennem Indiába? – vagy az, hogy hogyan tanulom ezt meg? Egyszerűen olyan természetes volt, hogy addig nézem, amíg valami történik, egyszerűen csak úgy magamba szívtam az egészet és elkezdtem. Az elején nyilván nem volt tökéletes, de a lendületét annyira eltaláltam, hogy akik látták pozitívan jeleztek vissza majd további fellépésekre invitáltak.

 

Indiai táncosként különös szeretettel képviseled a kultúrájukat. Mikor alakult ki benned a szorosabb kötelék Indiával? Esetleg akkor, amikor megnézted ezt a filmet?

A filmben maga a pörgés tetszett csak, az a különleges tempó. Azelőtt nem láttam sehol máshol, ezért indított el engem. Tehát a pörgés volt ami lázba hozott, ezen felül nem keltette fel nagyon sem a kultúra, sem India iránt az érdeklődésem. Inkább Indiának ez a konkrét része – Rádzsasztán – és azon belül is a Kalbelia törzs foglalkoztatott. Aztán tanulmányoztam ezt a területet, amennyire ilyen messziről lehetett. Ez egyébként elég nehéz volt, mert nincs túl sok minden feljegyezve róluk.

A Kalbelia egy nomád törzs, ennélfogva a dalaikat sem igazán lehet megtalálni. Ők is folyamatosan újítanak és a spontán előadás jellemzi ezt a művészetüket. Amióta komolyabban foglalkozom vele nagyon sokat változott maga a tánc és a viselet is. Ez a változás lehet természetes is, mert minden népi kultúra folyamatosan változik, viszont azt vettem észre, hogy nyitottabbak lettek más táncok irányában. Ilyen például a hastánc, amelynek hatására erőteljesebb lett a csípőmozgás. Kevesebb lett a kémozdulat és kevesebb a tipikusan indiai táncmozdulat. A ruhájuk kifinomultabb, gazdagabb díszítésű és más karakterű lett.

 

Haáz Eszterrel Bartalis Orsolya interjút készít Budapesten

A rádzsasztáni nép művészete foglalkozásra s társadalmi hovatartozásra a szakosodott. Van-e átfedés a különféle táncok között? Esetleg van olyan tánc, melyet egyes társadalmi csoportok nem táncolhatnak?

Én személy szerint nem találkoztam azzal, hogy elvi okokból ne táncolnának egyes táncokat. Főleg a hovatartozásából kiindulva. Lehet vannak olyan területek, de tapasztalataim szerint ez Rádzsasztánra nem jellemző. Különbséget tesznek a népszerűbb táncok – amelyeket többször több helyen táncolnak – és az egyes törzsre jellemző táncok között, mint a Kalbelia. Néhány ügyességi táncot sem mindenki táncol, mert inkább színpadra termett mutatványos mozdulatok jellemzik. Ilyen jellegű úgynevezett megkülönböztetéssel találkoztam, de ez nem a társadalmi hovatartozásról szól szerintem.

 

A kalbelia, kígyóbűvölő tánc lesz az egyik, ami a Bharata Kultúrtér színpadán előadásra kerül. (Rádzsasztáni est a Bharatában) A Nágin is egyfajta kígyótánc. Miben különbözik a kettő, mit fontos tudni a kalbeliáról? Mi teszi egyedivé?

Ha a Kalbeliát veszem először ez azért számít különlegesnek, mert a kobra mozgását utánozza. A ruha szintén a kobra mintázatára épül. Egyik elmélet szerint úgy alakult ki ez a fajta tánc, hogy betiltották a kobrára való vadászatot. Kobra nélkül sok kígyóbűvölő pénz nélkül maradt volna. Így a háznál lévő nőnek kellett a bűvölő zenéjére a mozgást imitálnia. Ez által vált a többitől ennyire különbözővé. Mozdulataiban nagyon erős és kemény. A táncosnak nemcsak erőre, hanem rugalmasságra is szüksége van. Nemcsak lazán táncolgatunk zenére, a kalbeliának elsöprő ereje van. Általában az jellemzi, hogy teljesen magával ragadja a nézőt.

 

Ezzel szemben a Nágin maga a kígyó mozgását imitálja. A táncos mintha teljesen kígyóvá változna. Jellemző rá a vonagló mozdulat és az állandóan fenn tartott kéz. Néha a földre feküdve hullámzik a táncos teste. Igazából teljesen egy kígyó szerepét veszi magára. Ezzel szemben a kalbelia valóban tánc, nemcsak kígyó utánzás. A Nagin maga a kígyó és nem kimondottan néptánc.

 

A terah tali nevű tánc sok esetben Rámdév Baba tiszteletére előadott. Ki ő és miért örvend ekkora tiszteletnek?

Rámdév Baba nagyon sokoldalú személyiség és számos szempontból fontos az indiai társadalomnak és népnek. Főként jóga guru, de számos más területen is tevékenykedik, mint például az ájúrvéda, a közoktatás és a mezőgazdaság. Én viszont elgondolkodtam azon, hogy Rámdév Baba nem született olyan rég és a terah tali táncnak ősibb gyökerei kell hogy legyenek. Egyébként is a terah tali egy templomi tánc volt, így vallásosabb jellege van. Az istenek tisztelete kapcsolható ehhez a tánchoz. Mivel szerintük Rámdév Babának sokat köszönhetnek – munkahelyet, jobb életvitelt – ezért kialakult bennük, hogy az ő tiszteletére is lehetne ezt táncolni. Elég nagy kultusznak örvend Indiában az úriember, sok mindent neveznek is el róla. Politikai téren nagy mértékben elősegítette India fejlődését, így nem csoda ha felnéznek rá az emberek. Népi hősként szokták emlegetni.

 

Haáz Eszter

A tánc megnevezése 13 cíntányért is jelent. Van ennek a számnak jelentősége vallási szempontból?

Jaipurban, ahol tanultam a bácsi azt mondta, hogy 13 féle teljesen pontos formációval lehet a cíntányérokat megütni. Máshol meg azt hallani, hogy 13 cíntányér van felkötve a test különböző pontjaira és ennek ezen felül nincs különösebb jelentősége. Ennél fogva szerintem nem tulajdonítottak ennek vallási szempontból értelmet.

Az tény, hogy 13 különböző mozgásformát ebben a táncban elég nehéz össze szedni, mivel egy ülve előadott táncról beszélünk. Sokan nehéznek tartják ezt a táncot. Szerintem viszont, a táncos nehézsége abból fakad, hogy változatossá tudja tenni annak ellenére, hogy az egész ülve történik.

 

A műsorban mindezek mellett szerepel a bhawai tánc is, amelyhez komoly egyensúlyérzék szükséges. Hogyan gyakorolsz és hogyan tartod magad formában?

A kalbeliához kell inkább komolyabb fizikai erőnlét és tüdő. Az arra való felkészülés igényel komolyabb ráfordítást. A bhawai lényege, hogy a fejen tartva 7-9 edényt egyensúlyozni kell. Nekem sajnos csak 2 van, nagyon nehéz őket beszerezni. Viszonylag lassú tánc, amelyben a hangsúly az egyensúlyon van. Ezt könnyen meg lehet szokni egyébként. Úgy gyakorlom, hogy otthon naponta a fejemre teszem az edényt és azokkal járkálok a lakásban. Ilyenformán ugyanakkor megpróbálok különböző ügyességi feladatokat is véghez vinni vagy táncolok. Ez számomra nem olyan megterhelő. A mozgás mindig az életem része volt, így ezek a feladatok nem jelentenek különösebb kihívást. A gyakorlás nyílván abból áll, hogy otthon többször elpróbálom a táncokat egymás után, bemelegítek, nyújtok.

 

Az indiai táncokhoz általában jellegzetes öltözék is társul. Így van az a rádzsasztánival is. Ezen belül változik az öltözék a különböző táncoknál? Milyen jelentőséggel bír a ruha esetenként?

Ez természetesen változatos. A rádzsasztáni öltözet jellegzetesen egy bő szoknyából áll, amely nem kör alapú, hanem a megszokott felül ráncolt szoknya. Ehhez társul egy hosszabb felső és a kendő. Például a bhawait hagyományosan ebben a viseletben táncolták. Minden esetben díszesebb, pompásabb formában jelent meg. A kalbeliához kifejlesztettek egy hatalamas kerületű szoknyát és azt erőteljesen feldíszítették. Ez mostanra annyiban változott, hogy a legtöbb helyen a nagy kerületű szoknya vette át a helyet. Igazából a színvilág az, amely jelentősen megkülönbözteti egyiket a másiktól. A kalbeliánál használt ruha érdekessége, hogy nagyon hasonlít a közép- és észak-amerikai indiánok ruháihoz annak ellenére, hogy semmilyen összefüggés nincs a két nép között.

 

Haáz Eszter

Milyen szoros az Indiával és a Rádzsasztánnal való kapcsolatod? Teljesen az életed részévé vált vagy te váltá inkább Rádzsasztán részévé?

Mielőtt a gyermekeink megszülettek szinte csak erre koncentráltam. Azóta egy kicsit háttérbe szorult így nem tudnám azt mondani, hogy teljesen az életem részévé vált. Egyrészt nem tudtam úgy fellépéseket szervezni, mint azelőtt, másrészt meg nem is erre hajtottam az elmúlt 5 évben. Ezalatt volt egy orvosi beavatkozásom is, amely akadályozta a mozgást, vele együtt a táncot is. Most, hogy fizikailag nagyrészt felépültem újrakezdtem és szívesen járok újra ezen az úton.

Mit üzensz a Bharata közönségének? Hogyan nézzék a táncokat, amelyeket előadsz majd? Mire legyenek figyelmesek?

Eddig a Bharatában inkább klasszikus táncokat láthattak. Mindenképp fontos azt figyelembe venniük, hogy ez egy néptánc. A néptánc az teljesen más. Jellegzetes és nagyon feltűnő. Ebben az esetben nem azt a magasztosságot kell keresni, mint egy klasszikus táncban. Szabadabb és inkább szórakoztató jellegű. Az emberek a sivatagban tényleg azért táncolnak, hogy kikapcsolódjanak. A zene és a tánc arra szolgál, hogy felvidítsa őket. Felszabadító, amikor élőzenére történik az egész. A tánc és a zene együtt dolgozik. Itt nem a kötött mozdulatokat meg a szabályszerűséget kell keresni. Ha táncolok nem arra figyelek, hogy az én agyam meg a zenész agya legyen ott. A fontos az, hogy az ő zenéje meg az én táncom legyen ott. Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy ezt keresse a rádzsasztáni táncokban: óriási szabadságérzetet.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio