Mohandász Karamcsand Gandhi

(1869-1948)

Híveitől kapta a megtisztelő Mahátma Gandhi nevet. A mahátma szanszkrit szó, elentése: „nagy lélek". Jogász, politikus, India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja.

Az erőszaknélküliség szószólójaként ismeri őt az egész világ, s így vált a békés ellenállás jelképévé. 1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott, ahol szembesült az indiaiak diszkriminációjával. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült.

1915-ben családjával visszatért Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom élére állt, s ekkoriban kapta a Mahatma jelzőt is híveitől. India ebben az időben még brit koronagyarmat Gandhi pedig Nagy-Britanniával szemben hazája képviselőjeként lépett fel. Egészen haláláig népét szolgálta.

A háborúk és viszályok ellen a legnagyobb fegyverként a böjtöt, az imát és az erőszakmentességet alkalmazta. A böjtről azt tartotta, hogy általa megtisztul az ember lelke és gondolata és magasabb tudatállapotba kerül.

Gandhi életmódjában az "Istenhez vezető magatartás", a személyes példaadás, az önmegtartóztatás, és a teljes megtisztulás keresése felé fordult. Vallotta, hogy "senkinek sem sikerülhet önmaga megismerésére jutnia, ha nem szabja életét bizonyos szabályokhoz. Három ezek közül általánosan kötelező. Az első megkívánja, hogy az ember ragaszkodjék az igazsághoz... A második azt kívánja, hogy az ember ne bántson meg másokat... A harmadik azt kívánja, hogy uralkodjunk a szenvedélyeinken, mivel csak az képes megismerni önmagát, aki a szenvedélyein teljesen úrrá tud lenni." Életcélként a többi ember önzetlen szolgálatát jelölte meg. S ezt a szolgálatot nem azért kell vállalni, hogy másoknak jót tegyünk, hanem azért, mert ez a létezés törvénye.

Joomla SEF URLs by Artio