Leveles Zoltán írása

Kevesen élnek nálamnál nagyobb lelkiismeret furdalásban. Valahogyan, a Sors kegyes elrendezése folytán rendszeresen járok-kelek, utazom Indiában. Tudom, hogy mennyi és mennyi ember vágyódik ebbe a csodavilágba. Naponta komolyan gyakorolják lelki életüket, zengik a szent mantrákat, olvasnak India kultúrájáról, a Védákról. Ilyen emberek, ha csak egy napra is, nagy rajongással látogatnának el Krsna és Ráma szent földjére. Kötelezettségeik vagy életkörülményeik miatt ez mégsem adatik nekik meg. 

hanuman

Mindig ezekkel a gondolatokkal érkezem Indiába. Vajon mennyi van még a mázli-bankszámlámon? Hány lépést tehetek még a Szent Földön? Esti érkezésemkor már csak annyi erőm volt, hogy bedőljek a szobámba. Hajnalban pedig megkívántam egy jó kis sétát. A Jamuna folyó csalogató partján merengek magamban. Bokáig süppedek a hűs, selymes homokba. Mintha a távoli másvilágból, Nyugatról magammal hozott tüzet csillapítaná. El sem hiszem, hogy Európa létező világ. A napkelte hírét hozó szellő elfú minden bánatom. Hogy is szomorkodhatna bárki, aki a Jamuna homokjában lubickol, miközben a távoli, imáktól hangos Vrindávan mögül előmerészkedik a nap? 

A szadhuk kimért mozdulatokkal érkeznek a folyópartra. Reggeli rituáléikat végzik, szent fürdőt vesznek. Leülnek, s hosszasan elgondolkodnak, mormolják imáikat. Szinte irigykedve nézem őket, s magam is megkívánom, hogy közéjük telepedjek. Hajlongó csoportra lettem figyelmes. Mintha zsákokat cipelnének magukkal és nagy lázzal kincseket gyűjtögetnének. A homokból böngésznek. Mit is keresgélhetnek? Valami csoda-ereklyéket? Oltalmazó talizmánba való szent homokot? Közelebb araszolok. Fehér emberek szemetet gyűjtenek! Nem hiszek a szememnek: mesterem a sor élén, asramunk lakói pedig mögötte tüsténkednek. Gondolkodás nélkül csatlakoztam a csoporthoz. Azon kaptam magam, hogy az elkülönülő, magányos meditáció helyett, zsákkal a kezemben szemetet gyűjtök a Jamuna homokjában.

Csodálatos! Mintha szívemet porolgatnám. Jó ideje hajlongunk már. Hol mesteremmel beszélgetek, hol valamelyik régi ismerőssel, baráttal, máskor pedig, ahogyan nagyobb szemétkupacra találok, le-lemaradok, s mantrákat énekelgetve böngészgetek a folyó hordalékából bokrokra aggatott műanyagból. Egy ilyen alkalommal, ahogyan lázasan tömködöm a zsákomat, a sárból egy furcsa alakú tárgy kerül a kezembe. Már röpíteném is a zsákba, amikor valami óriási kíváncsiság lett úrrá rajtam. S ahogyan a hajléktalanok szokták otthon, pucolgatni kezdtem a göröngyöt. Nem hiszek a szememnek, még szívdobogásom is felgyorsul, s aztán, mintha megállna! Egy Hanumán szobrocskát tartok a kezemben! Odabotorkálok mesteremhez, aki égnek emelt karokkal kiált a messzi tájba, s a hang visszhangjába mintha beleremegne a világ: Hanumán Magyarországra utazik!

Lemegyek a folyópartra, hogy rendesen lemossam a Jamuna szent vizével a markomban szorongatott kis Hanumán-murtit. „Dzsáj Hanumán! Dicsőség Hanumánnak", énekli fennhangon egy folyóban fürdőző deres szakállú szadhu. Nem láthatta, hogy mit szorongatok a kezemben, akkor hogyan lehet, hogy Hanumánról énekel? Mintha álmodnék. Hajnali súrló fények, Jamuna, Vrindávan, a kezemben Hanumán, akit a szadhu Hanumán-énekkel üdvözöl. Megfürüsztöm a szobrocskát. Egyre tündöklőbb. „Hol élsz, ó szadhu?" kérdi tőlem kifejező tisztelettel. „Vrindávanban is itthon vagyok, de eredetileg Európa a Hazám." - válaszoltam. „Az hol van, Pandzsábban?" -kérdi. „Nem Pandzsábban, Indián kívül." válaszoltam. „Á, értem! Nepálban?". „Nem, nem, mondom, Amerika felé." „Á, Amerika?" - és már biccent is a fejével, így már helyre tudta tenni. Hát nesze neked, Európa! - gondoltam magamban, ezt megkaptuk.

Pedig tudatosan mondtam Európát Magyarország helyett, mert az évek alatt kezdek hozzászokni, hogy Magyarországgal nem igazán tudnak mit kezdeni. Persze olyan kíváncsiskodó is akad, aki az aranycsapat focistáit kezdi sorolni, vagy büszkén rávágja: Bukarest. De hogy a mi hírhedt Európánkkal ne tudjon valaki mit kezdeni, valóban meglepett. Egy izzig-vérig szadhu. Nem szerez tudomást a világ ügyes-bajos dolgairól. Kevesebb-e az indiai szadhu, ha nem tud Európáról? „És a tiszteletre méltó szadhu honnan érkezett Vrindávanba?" - teszem fel neki a kérdést. „Ajódhjából." Honnan is érkezett volna az az ember, aki Hanumánt dícsérve énekel, amikor a frissen talált Hanumán murtimat tisztogatom a Jamuna vizében, ha nem Ráma születési helyéről? Ráma és Hanumán összetartoznak... „Dzsáj Hanumán!"

 

Joomla SEF URLs by Artio