A dolgok nem biztos, hogy úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk. Kellemetlenségre egészen biztosan nem vágyunk. Mit sem szólva a természeti csapásokról? Így vannak ezzel az indiaiak is, akiknek életébe az árvíz gyakran beleszól. Hol a Gangesz, máskor a Jamuná árasztja el a környéken élőket. No de mi köze az áradásnak a mosoly értékéhez?

Elmeséli: Leveles Zoltán

Tipp: Spirituális programok és előadások

Árvíz Indiában: a mosoly értéke felbecsülhetetlen
Egyszer a himalájai felső folyás területét, másszor a bengáli Gangesz-delta vidékét, vagy éppen Kasmírt sújtja óriási árvíz. Ami biztos, hogy kívülről minden sokkal súlyosabbnak tűnik, mint, ha az ember részese egy katasztrófának. Vagy éppen fordítva?
Ilyen volt az 1995-ős árvíz-élmányem valahol Bengáliában:

A mosoly értéke

„Nem ilyennek képzeltem az árvizet. Azt hittem, hogy emberi kíntól visszhangzik, kétségbeesett futkosásból és keserves zokogásból áll. Ehelyett egy lelassult világot látok, ahol mindenkinek megvan a helye és értéke. Még a mosolynak is.

Az emberek szelíd nyugodtsággal hajtják a jószágot. A kocsiútból semmi sem látszik. Az emberek föl s alá sétálgatnak, megállnak, nézelődnek. A medréből kilépő Gangesz pedig csak terjeszkedik és hódít.

A vízzel borított tájból szigetként kiemelkedő, magasabb fekvésű képződmények utolsó pillanatig oázisként nyújtanak menedéket. Az emberek odahordják az életet jelentő rizst, takarmányt és batyuba tekert holmijukat.

Egy lábmeghajtású cséplőgép is előkerül. A férfiak teljes nyugalommal hajtják a gépet, mintha mi sem történt volna. Asszonyok töltögetik a zsákokat. Érkezik a szekér. Már a kocsi alját mossa a víz. Az ökrök is megfontoltabbak.

Figyelnem kell, az áradó víz sodrása egyre erősödik. Elég egy árokba lépni, vagy megbotlani, hogy nyakig merüljek a dühödten terpeszkedő folyamban.

A cséplőket nézem. Lábuk sebesen tekeri a dohogó gépet. Egyszerre három férfinak kell taposnia, hogy a dob elérje a szükséges fordulatszámot. Kezükkel egymás után adagolják a kévéket a félelmetes gép szájába.
S a nagy hőségben, az árvíz kellős közepén, összeakad a tekintetem a lábhajtású cséplőgép egyik dolgozójával. Fejével biccent, s egy széles mosollyal ajándékoz meg... „

A mosoly értéke

Egy láthatatlan áradat magával sodort a megsemmisülés tengerébe. Vajon én miért nem tudok úgy mosolyogni, mint ők az árvízben?

 

 

Joomla SEF URLs by Artio