Leveles Zoltán írása a Gangesz partjáról, a Himalájából

Gangesz IndiaIlyen egyszerű a dolog: egy homlokra csapás. Milyen bonyolult is volt egy-egy matematikai egyenlet hajdan a suliban. S láss csodát, egyszer csak eljutottunk addig a pontig, ahonnan már csak egy homlokra csapás választott el bennünket a nagy „aha" élménytől, amikor is fejcsóválva, szinte értetlenkedve értettük meg a dolgok egyszerűségét. Mint mondják az indiai bölcsek, a bonyolultaknak bonyolult, az egyszerűeknek egyszerű.

Óriási utat kell megtennünk egy-egy homlokra csapásért. Lehet, közben arculcsapások és arcra esések is érnek bennünket, de ha homlokra csapós „aha" élmény a vége, akkor azt mondom, megérte. Lássuk be, nem vagyunk sem Jézusok, sem Buddhák. A valódi bölcs mások hibájából tanul. Bárcsak mindannyian ilyen bölcsek lehetnénk! A realitás azonban az, hogy nem csak hogy mások hibájából, de a jószándékú figyelmeztetésekből sem tanulunk, sőt még a saját kárunkon is csak oly nehezen. Megint csak azt mondom: ha a végén homlokra csapás van, akkor megérte.

***

Még két napom van Indiában a hazautazásig. Teljesen szabad vagyok. Korábbra terveztem végezni az indiai teendőimmel, hogy még legyen egy egész szabad hetem egy himalájai elcsendesüléshez. Hm... két nap... nem sok. Mit csináljak? Rég voltam Manaliban. Milyen jó is volna beleszippantani az óriásfenyők vastagon gyantás levegőjébe! Dharamsala is jól esne. Egy kis tibeti miliő, buddhista mormolás, csengők, imazászlók, netán Dalai Láma... Vagy legyen megint Hrisikés? Igaz, ott már lehunyt szemmel is végigjárok mindent, de azért nagyon is jó hely az...! Netán Kasmír? Vaisno dévi? Ebben a tanácstalanságban álltam sorba jegyet vásárolni. Ahova jegyet kapok, oda megyek. Így történt, hogy másnap már Hrisikésben találtam magam. Másfél nap és egy éjszaka Hrisikésben. Vajon mit kapok tőle?

Az első napom hamar elszaladt. Egy kis séta a Gangesz partján, egy ájúrvédás olajas kezelés és már fújták is a kagylókürtöt az esti Gangá.púdzsához. Másnap reggel a Gangesz zúgása ébresztett, csak úgy kivetett az ágyból. Hm, szép nap lesz a mai! Reggeli teendőim után irány a Gangesz, a Hrisikésen túli csend, a „Beatles asramon" is túli part. Gyapjú csadaromat is magammal vittem, mert a Himalája és a Gangesz szele csontig hatoló.

Útközben vettem egy vizet. Először egy hűtöttet adtak, persze eltelt egy kis idő, mire kinyitotta a hűtődobozt, majd mire megtalálta a megfelelő palackot. Mondtam nekik, elég fagyos vagyok odabenn így is, inkább szobahőmérsékletűt kérnék. Ekkor leemeltek egy poros palackot a pultról, ez volt a leggyorsabb megoldás. Persze így is gondolkodniuk kellett, hogy honnan is szedjenek elő egy szobahőmérsékletű palackot. Végül egy másik vendég ajánlotta a polcon árválkodó üveget. Ki tudja mi óta áll ott? Már kissé feszülten kértem inkább egy frisset a dobozból. Látta a kereskedő, hogy kényes ügyféllel van dolga, így miután a leragasztott dobozzal nagy nehezen megküzdött, törölgetni kezdte a nekem szánt üveget. Nem is volna ezzel gond, csak egy ilyen útszéli bódéban a törlőrongy eléggé multifunkcionális. Hogy ne is nagyon részletezzem tovább, a fénylően feketére színeződött ronggyal jó alaposan megtörölgette a nekem szánt palackot. Biztosra akart menni a kereskedő, ne legyen több panasza a korai vevőnek. Hát nem is volt. Néha csodálkozom magamon, amikor ilyen apróságok miatt elvesztem a türelmem. Szemmel látható elégedetlenségemben próbáltam magam visszafogni. Legszívesebben otthagytam volna a kis trafikot. Csakhogy akkor szomjan kellett volna órákon át ücsörögnöm a Gangesz partján. Fizetés közben azért tettem egy megjegyzést. Előbújt belőlem a Nyugat: majd én megtanítom őket viselkedni, nem értenek ezek semmihez! Szóvá tettem, hogy miért kellett azzal a mocskos ronggyal összekoszolni a gyári dobozból elővett palackomat? A kereskedő nem értette, hogy mit kifogásolok. Gyermeki ártatlansággal, lefagyott arccal nézett rám. Már ettől elszégyelltem magam. És még én akarok a Gangesz partján elcsendesülni...! Egyszer csak megszólalt egy öregember, aki a bódéban ücsörögve várta a teáját. „Ön szent ember, akinek a harmóniát, nem pedig a békétlenséget kellene sugároznia!"

Azt a mindenit. Mint Toldi Miklós fortyogtam magamban, hm, szent, én... inkább paraszt. Korán reggel van, Himalája és Gangesz, én meg égek, hogy stílusos legyek, mint a rongy. Rá kellett jönnöm, hogy az általam koszosnak vélt rongy tisztának számít az én dölyfös dühömhöz képest. Hát ilyen állapotban értem oda a legjobban szeretett Gangesz-parti sziklákhoz, ahol senki sem lát, és én sem látok senkit. Leültem hát, magamra csavartam a takarómat, majd így szóltam:

„Ó, Te drága Gangesz-anya! Jól tudod, Vrindávanból jövök. Nálunk a feketés színű Jamuná folyik, mintha csak Krsna kékesfekete színét tükrözné vissza. Most mégis itt ülök előtted. Az én Krsnám azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy a folyók közül Ő a Gangesz. Üdvözöllek hát Krsna Gangesze, Te Magad vagy az én vrindávani Krsnám! Itt ülök, Vrindávantól és magyar hazámtól távol, és a segítséged kérem. Te is, a hegyek legmagasabbika, ó Himalája, a Legfelsőbb képviselője vagy Te! Kedves Himalája és Gangesz, lehet egy rendkívül beképzelt kérésem? Olyan vagyok, amilyen vagyok. Nem tudok másmilyen lenni. Vagy tudnék? Akármilyen is vagyok, öntelt kérésem a következő: ahogyan elnézlek, Te sebes folyású Gangesz, erőd határtalan. Ki tudja hány és hány nagy szent kérését teljesítetted már? Eggyel több vagy kevesebb kérés, a te hatalmasságodnak oly mindegy. Akkor hát kimondom. Lehet azt, hogy átfolysz rajtam és miután megtisztítottad szívem, úgy használsz, ahogyan csak akarsz? Bármire hajlandó vagyok. Igaz, önerőből semmire sem vagyok képes, de ha Te úgy szeretnéd, akár a Himalája is megmozdul. Kérlek Benneteket, fogjatok hát össze Ti ketten, a Gangesz és a Himalája, döntsetek sorsom felől, és ha bármilyen tervetek volna velem, bátran használjatok! Az ellenkezés legkisebb szikráját is oltsátok ki bennem, de az engedelmesség lángját lobbantsátok lángra a szentek lélegzetével lágyított levegőtökkel! Ha kérésem néma csöndre talál, megértem, teljesen megértem. Még sincs más lehetőségem, mint Rátok számítani... Bárcsak szent ember lehetnék!"

Zúg a Gangesz, süvölt a Himalája. Egyszer csak, mintha álmodnék, szól a hang:

„Szent vagy és mégsem. Szent vagy, mert az élet szent, hiszen a Legfelsőbbtől származik. Szent minden, ami tőle származik, szent. Éppen ezért szeresd önmagad, mert Tőle származol. Mindaddig, amíg nem leszel képes szeretni önmagad, addig a világot sem tudod szeretni. Önmagad szeretni pedig csak akkor tudod, ha megismered önmagad. Amíg testeddel azonosítod magad, nem leszel képes szeretni sem önmagad, sem a másikat. Ismerd meg önmagad lelki mivoltát. Tapasztald meg bensődben a lelket, akkor leszel képes szeretni önmagad. Keresd a nagy szentek társaságát, akik előtted járnak az önmegvalósítás ösvényén. Csak általuk leszel képes megtapasztalni valódi önvalód. Szent társaság híján pedig önmagad gondolod szentnek és így csapod be önmagad, majd kerülsz újra a testiség csapdájába. A szentek társasága nélkül képtelen leszel látásmódod megváltoztatására. A szent ember mindig a másikat tekinti szentnek. Az egész világot és minden élőlényt szentnek lát. Minél szentebb, annál szentebbnek lát mindent, önmagát pedig eszköznek a szent világban, de szentnek sohasem. Minél inkább testi tudatban van az ember, annál kevésbé ismeri fel a világ és a szentek szent természetét, és annál inkább látja önmagát szentnek. Ez hát a titkok titka. Keresd a szentek társaságát!"

Aha! Azt a mindenit! Ilyen egyszerű..! S ahogyan a homlokomra csapnék, kérek egy kis vizet a Gangesztől: „Gyere Gangesz-anya, áldj meg, kérlek, itt, a homlokomnál!"

Joomla SEF URLs by Artio