Mark Twain 1896-ban három hónapot töltött Indiában. Indiai utazásai és tanulmányai kapcsán felmerült gondolataiből szemezgettünk.

Mark Twaint a maga idejében Amerika egyik legelismertebb írójaként ünnepelték. A Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjainak halhatatlan szerzője tréfás történetei és hangvétele révén kiérdemelte korának legnagyobb amerikai humoristája címet is. 

 

Mark Twain Indiáról

"India volt a világunk kezdete az idők elejétől. Az első civilizáció, az első felhalmozódó anyagi gazdagság és jólét, népes volt elmélyült gondolkodók sokaságával és kifinomult elmekkel, voltak bányai és erdői és egy gyümölcsöző lelki élete."

 

Mark Twain Indiában

Mark twain indiai útja során előadásokat is tartott. Az ország minden ellentmondása dacára elvarázsolta őt. „Egy dolog azonban biztos: Ők a legérdekesebb emberek a világon...” – írta. Ez a negyedév életének egy fantasztikus időszakává vált. Családjával együtt tette meg a nagy utat, barátjának küldött levelében ezt olvashatjuk:

„Nem lehetett volna szebb időt eltölteni Indiában. Otthon éreztük magunkat.”

Mark Twain A művelt indiai emberek szemében Mark Twain nem pusztán szónok vagy író volt. Egy komoly szociális célú és az emberi megértésre törekvő személy, aki megnyitotta szívét a különböző háttérrel és kulturális hatásokkal rendelkező, a gyarmati és társadalmi zsarnokság alá vetett emberek előtt. Indiában a szegénységet is látta. A fehér embert okolta, aki a civilizáció és a „fehér ember felsőbbrendűségének” nevében, sok népet elszegényített a világon.

Fehér színű, göndör haja, bozontos szemöldöke és mágnesesen vonzó mosolya elvarázsolta hallgatóságát. Az indiai közönség hozzászokott a brit kiejtéshez, az amerikai akcentust pedig pikánsnak találta. Cikkek jelentek meg róla, többek között így méltatták:

„Mark Twain megérkezett Indiába, és meghódította az embereket. Amit a közel százötven éves, erős brit törvények nem tudtak elérni, azt a csodát ő megtette egy nap alatt. Azzal, hogy az emberek valóban »otthon« érezhették magukat. Mark Twain felolvasásait az igen érzékeny, finom humor és az eltúlzott történetek egyaránt jellemezték.”

Hosszú út volt: Bombay, Allahabad, Benares, Kalkutta, Darjeeling, Agra, Jaipur, Delhi. Más városokban is járt, főleg vasúton:

„Más országokban a vasútállomáson töltött hosszú várakozás egy unalmas dolog, de ez az érzés nincs meg Indiában. Bár felékszerezett őslakosok óriási tömege nyüzsög ott, bámulatos a kavarodás, a zavartság, a változó színes ruhák – Istenem, mindennek örömére, varázsára nincs elég szó.”

Twain olyan szent életű bölcsekkel is találkozott, akik hitelesen képviselték a hinduizmus valódi tanítását, a védanta filozófiát. Varanasit (Benares) „India Oxfordjá”-nak nevezte.

„Azt hiszem, Benares az egyik legcsodálatosabb hely, amit valaha láttam.”

Szvámi Bhaskaranand Szaraszvati mély benyomást tett rá, mint egy nagy spirituális vezető és tudós: „Ő már nem része ennek a világnak... ő teljesen szent, teljesen tiszta.”

Ékesszólóan foglalta össze a három hónapos kutatást:

„Akár az embert, akár a természetet nézve India a legkülönlegesebb ország a Nap alatt. Semmi sem merült feledésbe, semmi sincs figyelmen kívül hagyva.”

 

 

 

 

Joomla SEF URLs by Artio