Furcsa is volna, ha a Rámájana, Mahábhárata és Gandhi elveken felnőtt országban nem volna helye a biogazdálkodásnak. Nem tudom, Gandhi mit szólna, ahhoz, hogy az a haza, amelyikért végül az életét adta, amelyikért többek között olyan elveket fektetett le, hogy soha senki ne vásároljon külföldi terméket, nos ez az ország népének jó része ma borzalmas identitásválsággal és a tudatosság hiányával küzd. Vagy mégsem?

 

Bioszemlélet Indiában

Foto: techstory.in


Nem kell nagyon messzire mennünk, hogy ilyenféle identitászavarral találkozzunk. India szerencsére kiút fele látszik közeledni. Először is szögezzük le, hogy bár voltak Indiában DDT és hasonló, a tudatosság hiányából eredő botrányok és katasztrófák, de párhuzamosan éltek és élnek ma is valódi forradalmárok.


Nem forradalmár-e a dzsaina szerzetes, aki a környezettudatosságát olyan komolyan veszi, hogy szigorú vegetáriussága mellett söpri maga előtt az utat, nehogy eltaposson egy hangyát, és egyfajta szájvédő ruhával takarja el arcát, nehogy belélegezzen valamilyen bogarat.


Megjegyzem, Tolsztoj is ilyen „környezettudatos" volt, bár akkor ezt nem így hívták. Egyszerűen követte a „Ne ölj!" parancsolatot. Ha nem is söpörte maga előtt az utat, de életet sosem oltott volna ki, még egy hangyáét sem.
Azért a dzsaina szerzetes mellett nagy tömegek gyakorolják, gyakorolták a tudatos életet ma, egy éve, tíz éve, száz éve és akár ezer éve.


Biogáz felhasználásban India példás. Azt bizonyára kevesen tudják, hogy az 50'es években egy magyar mérnökökből álló csoport vezette le több indiai biogáz üzem építését. A biogáz termelés Indiában c. cikk részletesebben szól erről a témáról.
A vegyszermentes táplálkozásnak múltja van Indiában, de már jelene is, sőt a biogazdálkodás reneszánsza látszik kibontakozni. Dardzsilingben külön polcon tartják a bio minősítésű teákat, illetve a bio minősítéssel még nem rendelkező, de vegyszermentesen termelt teákat. Ki gondolná, hogy még a teát is vegyszerezik. Ráadásul nem csak termesztése, hanem a feldolgozás során is.


A biotea polcok tele vannak áruval. Az áraik nem túl „emberbarátiak". A 100 grammos csomagolású minőségi bio zöld tea átszámítva 15 USD, miközben az otthon is kapható, jó minőségű szálas teák ennek egy tizedébe kerülnek, igaz ezeket Magyarországon már kb. 15 amerikai dollárért adják...


Nem csak Dardzsilingben, hanem egész Indiában lassan teret nyer a bio táplálkozás. Nagyobb városokban vannak már bio áruházak is, de legalábbis bio sarkok, polcok ahová, még ha olykor órákon át is kell utazni, a felvilágosult fiatalok szívesen ellátogatnak, s óriási összegeket képesek otthagyni.


Még a Keralai vezetés is foglalkozik a kérdéssel. Kidolgozták a biotermelésre átvezető programot. Ha a termelők együttműködnek és betartják az előírásokat, akkor 2012-ben hatalmas pálmafa ültetvények kapják majd meg a bio minősítést.
Miért is ne működnének együtt, hiszen állami segítséget kapnak az átállás idejére, pontosabban addig, amíg nem fordul nyereségesre az együttműködő biogazda biokókusztermelése. Vajon a magyarországi vezetők mit szólnának egy ilyen javaslathoz?

 

Joomla SEF URLs by Artio